Bemutatkozás:

Röviden magamról:

Miskolcon születtem 1984-ben még a KGST rendszerben:), aztán a Fazekas Utcai Általános Iskolából a Herman Ottó Gimnáziumon keresztül eljutottam a Miskolci Egyetem gépészmérnöki karára, amelyet elvégezve beálltam a diplomás álláskereső fiatalok táborába.

Autós megszállottságom kiskoromban kezdődött, valószínű a kis kék pedálos Moszkvicsunkban. Családi autónk egy Skoda 105-ös volt(mai napig meg van), nagyfaternak meg egy 120-as, szóval adva volt, hogy Skoda-mániás leszek. Nem is lett ez másképp. 8 éves koromban tesómmal(Tagok-Szűcs Gábor) már egy rozoga Skoda S100-ast kaptunk ajándékba nagyapámtól(2500 ft volt, egy 1/18-as Buraggo modell ára akkor kb.), egész nyáron ebben játszottunk a telken. Csak aztán átvették mindig a darazsak az uralmat benne, aztán lassan hanyagolva lett.

De sebaj, mert 8.-ikos koromban karácsonyra már egy üzemképes S100-ast kértünk karácsonyra. Ez volt a kedvenc típusom, a "régiSkoda". Na ezen meg is tanultunk vezetni a réten, de autós jogsi még nem volt, viszont moped jogsihoz már elég idős voltam, így aztán elkezdtem Verhovinázni(természetes, hogy motorból is valami régi kellett, nehogymár ne kelljen szerelni feszt).

Jöttek sorba, Verhovina 5, Riga16, stb. Aztán mire eljött a B jogsi ideje, mégiscsak akartam valami ütősebb autót, az alap volt, hogy faros Skoda kell, hát egy 1000MB-re esett a választás. Veterán is, szép is, és műszakilag ugyanaz, mint egy 120-as. Így hát találtunk nagy nehezen egy lerobbantat, amiből aztán autó lett varázsolva. Megjegyzem itt még azért a javítási, lakatolási, festési munkák komoly részét egy ismerős szerelő csinálta az utcánkban, akinek a fiával (Tagok-Dolinka Béla) eközben jól összehaverkodtunk, és kiderült ő is a régi járművek nagy imádója. Speciel neki most is egy 1000MB-je van, ami tőlünk került hozzá:) Na aztán később az én 1000MB-met tesóm kapta meg,ahogy meg lett a jogsija neki is, én közben meg a garázsban pihenő régi 105-ösünket hajtottam, mert akkor kicsit rajtam volt ez a sötétített ablak, sportkipuff téma, ami ahhoz jobban illett.

Aztán később szüleim vettek egy új autót, és az addigi régi családi Ford Escortot kaptam meg hajtani. Ezidő tájt akadtunk rá amugy a motoros vonalra, Danuviák, Csepelek, CZ-k lettek cuccolva a csomagtartóban 100-200km-es körzetben, szóval jól jött egy pakolható orrmotoros autó. De aztán csak meguntam, meg végülis itt van a családi rendes autó ilyen célra ugyanúgy, szóval eldöntöttem, amíg fiatal vagyok, kell nekem egy jól használható mindennapi használatú veterán gép.

A Bogarak mindig is tetszettek, csak drágák voltak, de jó megbízhatóságukról ódák zengtek, meg az alkatrészellátásról, meg amúgyis farmotoros, mint egy Skoda, szóval nem volt kérdés, kell egy Bogár! Na igen ám, de nem egy akármilyen tucat-típus, hanem egy ún.kisablakos fajta, ami annyit tesz, hogy min. 1964 előtti. Ezek már erősen ritkák, de kitartó keresés során, meg a Ford eladása után, meg némi ösztöndíj és egyéb motorjaim eladásából megtömött zsebbel 2006-ban eljutottunk Nyíregyházára és egy elsőgazdás gépet sikerült vennünk. Tévedés ne essék, nem úgy volt elsőgazdás, mint ahogy a legendák terjednek, hogy csak egy polírozás rá és kész. Hát nem. Ki volt öntve betonnal a küszöb, purhab mindenfele, stb., de azért így is nagy köszönet az öregúrnak, hogy megóvta nekem ezt a kocsit, és ápolgatta, mert a karosszéria korrózióját leszámítva, gépészetileg máig nem kellett komolyabban belenyúlnom.

Egy donor autó hozzáadásával, és belemixelésével megszületett pár hónapnyi munkám során a piros Bogár. Legelőször lakatossal akartam megcsináltatni, de az árak hallatán, meg pár hozzértő haverom tanácsára inkább vettünk egy CO-gépet, és én magam kihegesztettem, új küszöböket, komplett padlólemezeket beépítve. Homokszórva sajnos nem lett, így is sokkal több pénzem ment el, mint terveztem. Ez nem újdonság mondjuk. Gittelést is én csináltam, egyedül a fényezést csinálta egy ismerős szaki, de tényleg "csak" annyit, hogy ráfújta a festéket, mert ezt azért ekkora felületen nem merem bevállalni, mert úgyse lesz olyan sima és szép, mint az ő kezével, tapasztalatával és pisztolyával. Ezután már csak össze kellett raknom, és elfordítani a kulcsot. Így leírva nem is olyan nehéz, nem tudom mire ment el annyi időm :)

Számomra a végeredmény tökéletes lett, így több, mint 5 év után azért már vannak pici  hibák rajta, dehát nem muzeális szintre akartam én sose megcsinálni, hanem mindennapi használatúra!

Hát kb. ennyi így a gyors történetem, persze a Bogár mellett megrögzött Verhovinás vagyok, meg majd egyszer egy nagymotoros jogsit is szeretnék és túrázgatni, ja és egy  régi 403/407-es Moszkvicsot is szeretnék betárazni, egy igazi jó szovjet kocsit :)

Ha érdekelnek képek a Bogaramról itt vannak, illetve ha akarsz még sok jó témábavágó képet látni, meg a többi vasamat, akkor itt a Képgaléria !